Nehéz megragadnom azokat a kulcsgondolatokat, amivel átadhatom olvasóm számárára, a bennem lakozó mély érzéseket melyek a mozgásterápiákkal kapcsolatosan az évek alatt felhalmozódtak. Mindazt az alázatot a mozgásterápiák iránt, ami kiváló mestereimnek, mentoraimnak és a még nagyszerűbb családoknak köszönhető, akikkel munkahelyeimen és tanfolyamok keretében találkoztam.
Aki megtapasztalta résztvevőként ezt az életutat és ezt a zárt világot, annak biztosan nagyon eltérőek a véleményei. Tudom, mert sok történetet hallottam szülőktől, kollégáktól, láttam magam ezeknek a terápiáknak a megélését, végkimenetelét, hatásosságát.
Nagyon leegyszerűsítve mondhatnám, hogy volt, akinek bejött, volt, akinek nem. A sikeresség végtelenül változatos és egymásra ható tényezők eredménye.
Számos csodát olvashatunk, viszont a csodák mögött rengeteg munka van. Rengeteg időbeli, anyagi, fizikai, lelki ráfordítás. Ez persze a sikeresség fényében megszépül, de benne lenni a küzdelmek tengerében embert próbáló feladat.
Azonban azt elárulhatom, hogy tapasztalataim szerint, ha az életkornak, képességeknek megfelelő terápiát választottunk a hozzánk leginkább passzoló terapeutával, aki fel tudja emelni a családot a nehéz pillanatokban is és a család összefogásban elköteleződik amellett, hogy kitart és végig csinálja, akkor annak jelentős fejlődés lesz az eredménye. Olyan intenzív és gyors fejlődés, amit nem biztos, hogy kevésbé intenzív terápiákkal eltudnánk érni. Belenyúlunk az idegrendszer működésébe és javítjuk a több éve fennálló hibákat, rossz működéseket. Alapozunk és újra fektetjük a téglákat, és ezekre a megerősített falazatokra helyezzük a tetőt (az olvasást, írást, számolást, és a többi magasabb szintű részképességet, ami már ennek az összműködésnek az eredménye). Fontos, hogy alapok nélkül ne várjuk el azt, hogy ez a tető majd állni fog. Ha nincs alap, csak idő kérdése, hogy összeomoljon. Persze sokan használnak alátámasztást, de az nem lesz ellenálló, mindenféle környezeti hatással szemben.
Szóval én ebben hiszek. Az alapozásban, és a gyerekek esetében számomra ez egyértelműen a mozgás.
Saját meglátásom szerint, amint anamnézisek, felmérések alapján felmerül a mozgásterápiák fontossága, indokoltsága, ne halogassuk, minden perc számít, minél korábban kezdjük annál hatékonyabbak vagyunk, de persze a megfelelő terápia, a megfelelő terapeutával ebből ne engedjünk.
A megfelelő terápia kiválasztásában kérjünk segítséget, minél több szakember egybehangzó véleményére alapozzunk, és ha lehet ebben ne a szomszédok elbeszéléseire és a facebook kommentekre építsünk. A megfelelő terápia kiválasztását semmiképpen se bízzuk a véletlenre, mert mindegyiknek más a hatásmechanizmusa, a terápiás folyamata, menete és várható eredménye. Más-más életkorokban hatékony. Lehet, hogy egy, de lehet, hogy több egymásra épülő mozgásterápiára is szükségünk lesz, a kívánt eredmény eléréséhez. Gyermekünk lehet, hogy fele, vagy dupla idő alatt fogja mindazt teljesíteni, amit már az ismerősünk gyermeke elért, megvalósított. Ezt a várható ütemet és eredményt senki sem tudja előre megjósolni. Beletesszük, ami tőlünk telik és ez a belefektetett energia előbb-utóbb megtérül.
Nincs legjobb vagy legrosszabb mozgásterápia, azt kell választani, amire a gyermeknek szüksége van. Mindenkit önmagához kell viszonyítani és minden eredménynek örülni kell, mert nem csak mi felnőttek teszünk ki önmagunkért a siker érdekében, de a gyerkőcnek is olyan kihívásokkal kell szembenézni, ami kitartást követel. Ezek időnként fájdalommal, fáradtsággal, regresszióval, motiválatlansággal is járhatnak. Gondoljunk csak bele, hogy nekünk is micsoda erőfeszítést jelent rávenni magunkat, hogy edzünk, ha megjelenik egy kis súlyfelesleg a karácsonyi habzsi-dőzsi után. Ráadásul gyermekeink teszik ezt úgy, hogy az nem az ő döntésük volt, hanem valaki azt mondta, hogy ezt csinálni kell. De ha látja, hogy a szüleinek ez fontos, a családtól, pozitív visszajelzéseket kap, számára is fontos lesz, mert nyilván afelé törekszik, hogy megfeleljen szülei elvárásainak.
A szakemberek is nagyon sokfélék, de az biztos, hogy mindenki abban jó, ami iránt a leginkább el tud köteleződni, nyilván az iránt, ami a leginkább illik a személyiségéhez. Sok remek terapeutát láttam, aki a maga területén, a saját terápiájában szenzációs foglalkozásokat tartott, és kimagasló eredményeket ért el. Az én szívemhez legközelebb álló a Kulcsár-féle Komplex Mozgásterápia.
Számomra egy terápia megkezdése során fontos, hogy a gyermek is megértse mit miért csinálunk, abból neki mi lesz a haszna, és a szülő is tudja, hogy mibe fektet, az miért fontos. Így az első felmérés alkalmával szeretem, ha a szülő is jelen van. A folyamat során folyamatos a kétirányú kommunikáció, a pozitív visszajelzés nem csak a gyerek felé, hanem a szülő felé is.
A mozgás fejlődésén túl, és azok következményeként megjelenő tanulási, részképesség, viselkedés és többi eredményen felül, azért is szeretek olyan családokkal együtt dolgozni, akik már részt vettek valamilyen mozgásterápián, mert egy ilyen átélt folyamat után erőssebbé válhat a családi kohézió, a gyermek feladattudata, feladattartása, kitartása. Mindenki megtanulja mi az a csapatmunka, mert ebben mindenkinek részt kell vállalnia ahhoz, hogy a gyermek eljusson a terápiára, kifizessék, gyakorolják, bíztassák egymást és eljussanak a folyamat végéig. A sikeresség élménye és megélése és a taps mindenkinek jár.
A mozgás minden életkorban nagyon fontos, ismerjük ezt a közhelyes mondatot, mégis hajlamosak vagyunk róla megfeledkezni és erre nem megfelelő időt, energiát szentelni. Tudjuk jól, hogy sokkal kevesebb mozgásformával találkoznak gyermekeink, ahhoz képest, ahogyan dédszüleink nevelkedtek. Ha már magunkért nem is, de gyerekünkért tegyük meg, hogy több időt fordítunk rá, ha kell mozgásterápiákat alkalmazva, célirányosan fejlesztve ezt a területet, és tanítómesterünkként a gyermekünk fog arról követendő például szolgálni, hogy miért is érdemes ebbe energiát fektetni.
Ha pedig szakemberként, vagy körültekintő szülőként szakmailag alaposabb kiadványt keresnénk a témában, a mozgásterápiák érthető összehasonlítását megtalálhatjuk például:
Papp Zsuzsanna: Mozgásterápiák gyermekeknek című kiadványában, mely 2020-ban jelent meg a Pactum Kiadó gondozásában. Szuper összefoglaló munka, hiteles forrásokból.
Czakó Szabina
gyógypedagógus
