Mit, mikor, mennyit? tesszük fel gyakran a kérdést. Sokszor szeretnénk megkímélni gyermekünket a világ nehézségeitől és szomorúságaitól, így elrejtjük az igazságot,vagy azt gondolván, hogy úgyis egyszer meg kell vele küzdenie, mindent rázúdítunk. Persze ezek most sarkatalos szélsőségek, a kettő között bárhol elhelyezkedhetünk és témakörönként változhat az ehhez való hozzáállásunk. Azt mindenesetre fontos leszögeznünk, hogy érzelmi intelligenciánk egy olyan képességünk, amely folyamatosan fejlődik és fejleszthető, éppúgy, mint értelmi képességeink. (Goleman, Mayer & Salovey szerint, a saját és mások érzelmeinek megfigyelésére való képesség. A különböző érzelmek helyes megkülönböztetésének, hatékony felismerésének, és címkézésének, megértésének képessége, valamint az érzelmek hasznosításának, és szabályozásának képessége. Az érzelmi információk felhasználása a gondolkodásod és viselkedésed irányításához, és mások gondolatainak befolyásolásához.)
Ha meg akarjuk tanulni a szorzótáblát, ismételjük és gyakoroljuk, az érzelmek felismerése és kifejezése bár spontán fejlődik, mégis ugyanez a tanulási folyamat erre is alkalmazható. Honnan fogjuk ezeket megtanulni?
Természetesen az első helyszín: a család. Látjuk szüleink érzelmeit, és először csak figyelünk. Figyeljük minden mozzanatukat, és tanulunk. Ez a minta lesz minden további kapcsolati megnyilvánulásunk alapja. Innen fogunk meríteni, és ezek a tapasztalatok fognak a tudatalattinkba beégni, ha még nem értjük a hallottak tartalmát és értelmét akkor is. Ha azt akarjuk, hogy boldoguljon gyermekünk, akkor türelemmel, és időt szánva meg kell mutatnunk, hogy hogyan élheti meg és fejezheti ki a benne rejlő érzelmeket. Ezt kezdetben úgy tehetjük, ha mutatjuk és elmondjuk, hogy hogyan érzünk. Ha nem látja, hogy az általa szeretett emberek ölelkeznek hosszan, megfogják egymás kezét, simogatnak, akkor hogyan várhatnánk, hogy gyermekünk majd önmagától képes lesz erre?
Kezdetben az újszülött arckifejezéseinket másolja, gesztusaink lehetnek eltúlzóak, hosszúra nyújtottak, hogy elég ideje legyen megfigyelni azt. 1 éves kora körül, fontos, hogy gügyögésére aktívan reagáljunk. Ne a telefont nézzük, miközben vele beszélünk, hanem minél több intarakciót biztosítsunk a számára. Óvodás korában már nagyon fontos, hogy jó példával járjunk elő, olvassunk, játszunk szerepjátékokat. Hasznunkra lehet ehhez egy változatos bábkészlet, ahol negatív és pozitív figurák egyaránt jelen vannak. Persze, minél nagyobb lesz gyermekünk, annál árnyaltabban tudjuk számára kifejezni, hogy mit érzünk. Óvodás korban még csak az alapérzelmekről beszéljünk, de kisiskolás korban már összetett érzelmek megértésére is képesek. Sokszor tapasztalom, munkám során, hogy nemhogy az óvodások, vagy a kisiskolások, de a tinédzserek és fiatal felnőttek, sem jutnak annál tovább, a hogy vagy kérdésemre, hogy jól vagy rosszul. De, hogy miért, már választ nem kapok. Beláthatjuk, hogy ez azért sokkal árnyaltabb ennél, és akkor fogunk tudni sikeresen megnyilvánulni a társas helyzetekben, ha pontosabban látjuk belső folyamatainkat, érzelmeinket és erről kommunikálni is tudunk.
Ne féljünk a gyerek előtt sírni, szomorúnak és dühösnek lenni. Ne bújjunk el, hogy a negatív érzelmeinket ne lássa, hanem értessük meg vele milyen folyamatok zajlanak bennünk. Bíztassuk arra, ha ő is szomorú, hogy merje ezt megélni, sírni, amíg csak szükséges.
Azonban ne bagatelizáljuk el, ha részévé válik egy veszekedésnek, dühös megnyilvánulásoknak, tisztázzuk vele, hogy kire és miért haragszunk, hogy ezekből nehogy bármit is félre értelmezzen és indokolatlanul önmagát hibáztassa. Ne gondoljuk azt, hogy még kicsi és nem érti, hogy mi történik körülötte, nem lesz rá hatással. Bizony a viták érzelmi rezgését már méhen belül és újszülött korban is megérzik, ezért is kezdenek el sírni, anyjuk feszültségét tapasztalván. Óvodáskoruktól pedig olyan stresszt képesek egy nem nekik szánt veszekedéssel felvenni, amire még nincsenek megoldási stratégiáik, hogy hogyan dolgozhatnák fel. Sok esetben, szeretné, „megmenteni” szüleit, hogy ne legyenek mérgesek. De persze ez szinte egy lehetetlen küldetés. (A felhalmozódott feszültség kóros esetekben szorongássá, bevizeléssé, tikké is változhat.) De ha elmagyarázzuk az ő szintjén, hogy kire és miért irányult dühünk, hogyan oldottuk meg, akkor benne is bekövetkezik a feloldás. Fontos, hogy a gyerek előtt történjenek a kibékülések is. Lássa, hogy veszekedés után mit kell tenni ahhoz, hogy helyre jöjjön minden. Persze ha elvesztjük türelmünket nehéz mindezekre figyelni, de amikor tudunk, akkor ne feledkezzünk meg ezek tanító célzatáról sem.
Alkalmazzunk asszertív kommunikációt, amiben azt fogalmazzuk meg, hogy én hogyan érzem magam, nekem ez milyen érzés. Ez a kommunikáció mentes az agressziótól és a vádaskodástól. (Erről a témáról is sokat olvashatsz különböző irodalmakból.) Ismerjük be azt is ha tévedtünk, tanítsuk meg, hogy ilyen is lehetséges, de mutassuk meg ilyenkor hogyan hozhatjuk helyre.
Ezek az érzelemfejlődési mérföldkövek akkor is bekövetkeznek ha különösebben nem figyelünk rájuk, de itt alapozzuk meg érzelmeit és biztonságát. Amilyen batyut összekészítünk, azt viszi magával óvodába, iskolába és a felnőtt korára is. Mindez leendő párkapcsolataira, munkahelyi kapcsolataira is igen meghatározó lesz.
Fejlesztési lehetőségek:
A mesék világa számos megoldási lehetőséget kínál hallgatója számára. A legjobb, ha fejlből meséljük, hogy a gyerek elképzelhesse és saját képére formázhassa a benne lévő személyeket és konfliktusokat. Legalkalmasabb a magyar népmesék világa. Ha a gyermek nem kedveli a meséket, akkor is legyünk kitartóak, fejlesztő hatása rendkívül összetett és ne hagyjuk veszni ezt az egyszerű megoldást, amivel a későbbiekben számos fejlesztést megspórolhatunk magunknak.
Léteznek célzottan ezzel a témával foglalkozó kiadványok, amit otthonra beszerezhetsz és dolgozhattok belőle.
Gilles Diederichs: Érzelmi intelligencia – 35 játék gyermekünk fejlesztéséhez
dr. Skita Erika: Érzelmi intelligencia gyakorlatok
Játékaink közé csempésszünk be olyanokat is, amik ezen terület fejlesztését célozzák:
Bábkészlet negatív és pozitív szereplőkkel
Érzelmek felismerése – Akros – Érzelmi intelligencia fejlesztő (nagyon szép képekkel a legkisebb korosztálynak)
Érzel-mese érzelmi intelligenciát fejlesztő játék (óvodás kortól)
Pozitivity – személyiségfejlesző társasjáték (kisiskolás kortól)
Sok iskolában alkalmazott: Boldogság program, boldogság órák
Érzelmeink kifejezésére nem csak nyelvi kommunikációs eszközök alkalmazhatók, hanem ne felejtsük el a rajzolást, amivel bármikor projektálhatjuk a bennünk rejlő feszültségeket, érzéseket, gondolatokat. Biztosítsunk a gyermek számára jó minőségű eszközöket az alkotáshoz.
Ne felejtsük el megtanítani a következő „varázsszavakat”, úgy mint: köszönöm, kérem, szeretlek, bocsáss meg, sajnálom és használjuk is őket minden nap.
Ha felnőttként úgy érezzük, hogy nekünk is fejlődnünk szükséges ilyen téren vagy csak szeretnénk egy kellemes időtöltést akkor ajánlom a : Párkapcsolati kártyák vagy Little Love Box nevű társasjátékot, ahol többek között az érzelmeinkről kell beszélnünk a párunk előtt.
Mindenképpen ha valami hiányzik a gyermekünk érzelmi megnyilvánulásai közül, el kell gondolkodnunk, hogy eddigi életkorai során, mindig elegendő mintát és példát nyújtottunk-e számára, elmagyaráztuk-e, hogy ilyenkor mit kell tennie? Bárhol is tartsunk és legyen bármilyen életkorú gyermekünk, az érzelmeinkről beszélni és azokat megélni sohasem lehet késő. Már letűntek azok az idők, amikor tabu ezekről beszélni, vagy szégyen lenne megélni. Tudom, hogy sokszor nehéz, és sok bátorságra van szükség érzelmeink felvállalásához, de érdemes megtennünk ezeket a lépéseket, hogy őszinte és szabad életet élhessünk.
(Ui: A fent leírtak normál fejlődésű gyerekekre vonatkoznak, nem azokra akiknél az érzelmek kifejezése, értelmezése, megértése valamilyen okból sérült. Náluk is alkalmazhatók a fent említett direkt eszközök nagy része, de még specifikusabb megsegítésre, fejlesztésre szorulnak.)
Czakó Szabina
