.
Fogalmi elkülönítés
Régebben gyakran előfordult, hogy megemlítettem, hogy mivel foglalkozom és beszélgető társam hümmögött vagy bólintott rá kettőt, de a későbbi beszélgetésünk egyértelműen elárulta, hogy valójában nem tudja, hogy ez mit is jelent. Nyilván mindenki azokat az ismereteket és tapasztalatokat társítja hozzá, amivel előzetesen rendelkezik. Rengeteg a rokon szakma, így nem nehéz ezekkel összekeverni. Senki sem definíciókkal fogadja klienseit.
A gyógypedagógus megjelenhet az oktatásügy, egészségügy és a szociális szférában is. Feladata, hogy a fogyatékossággal élő személyt akár születésétől felnőtt koráig végig kísérje, támogassa, oktassa, fejlessze. Habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat írhat elő. Ez a fogyatékos személyre irányuló komplex tevékenységet jelenthet, ami segíti a társadalomba való újra beillesztését, integrációját. Feladatainak meghatározó része a nevelés és fejlesztés. Célja, hogy felkészítse őket a lehető legnagyobb önállóságra. Így nem tantárgyi korrepetálás zajlik ezeken a foglalkozásokon. Speciális eszköztárat alkalmaz, és egyéni fejlesztési tervet készít. Az, hogy egyes gyógypedagógus mely fogyatékossági kört láthatja el, attól függ, hogy egyetemi képzése során milyen irányba szakosodott.
Így lehet logopédus, akinek fő feladata a hangképzés, a beszéd a beszélt és írott nyelvi képesség fejlődési és szerzett zavaraihoz, továbbá a specifikus tanulási zavarokhoz kapcsolódó prevenciós állapotmegismerési és terápiás tevékenységek.
A tanulásban akadályozottak pedagógiája szakon végzett gyógypedagógus az enyhe értelmi fogyatékossági, tanulási zavarral, tanulási nehézséggel küzdő gyermekek komplex, speciális nevelését-oktatását, fejlesztését végzi.
Az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus az értelmileg akadályozott (mérsékelten súlyos, súlyos és igen súlyos fokú értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek komplex gyógypedagógiai megsegítését, fejlesztését végzi.
A pszichopedagógus a tanulási, érzelmi és viselkedészavarok kezelésével, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek, tanulók, illetve a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok gyógypedagógiai megsegítésével foglalkozik.
A látássérültek pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus a látássérült (vak, alig látó és gyengén látó) gyermekek komplex, speciális fejlesztésével, nevelésével-oktatásával foglalkozik.
A szomatopedagógus a mozgáskorlátozott gyermekek, tanulók fejlesztését, egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációját végzi.
Néhány éve jelent meg a képzések között az autista spektrum pedagógiája szakirány, természetszerűleg az autizmus spekturm zavarral küzdő gyermekek komplex fejlesztését, ellátását végzi.
A képet tovább nehezíti, hogy szakosodni több szakpárral is lehetséges, így egy gyógypedagógus többféle szakirányon is végezhet. (Ha nem is alap képzése alatt, de később szakirányú továbbképzésként.) Valamint az egyetemi képzésektől függetlenül számtalan akkreditált pedagógus továbbképzés létezik, amit végezhet bármely pedagógiai diplomával rendelkező személy (például mozgásterápiás képzések). Így aztán tényleg ember legyen a talpán az, aki frissen belecsöppenve gyógypedagógust keres gyermeke mellé és akkor nem beszéltem az intézmény keresések egy külön labirintusáról az ellátó rendszerekben… Valamint további nehézség, ha egy-egy gyógypedagógus elköteleződik egy-egy életkori kategória iránt (óvodás, iskolás, felnőtt) vagy bizonyos fogyatékossági típus iránt. Mára már nagyon sok a végzett szakember, de mégis nehéz az igényeknek megfelelő szakembert találni, gyakran előfordul, hogy olyanok végzik el a munkát akik alapvetően nem kompetensek az adott fogyatékossági kategória ellátásában, és ebben nem a rossz szándék vezérli, de egyszerűen ez is jobb, mintha semmi sem történik az adott személlyel. Valamint nehezíti a pályán maradást, hogy folyamatos megújulást igényel, a dinamikusan fejlődő tudományok és eljárások nyomonkövetését, önképzést. Ezek nagyon sok belső motivációt és plusz anyagi forrást igényelnek, ami az esetek többségében önerőt jelent.
A közoktatási rendszerben számos rokon szakmával találkozhatunk, így a fejlesztő pedagógussal, tanító, tanár, iskola pszichológus. Inkább az egészségügyi és szociális szférákban: szociálpedagógus, konduktor, gyógytornász, coach, mediátor. Ezekkel a feladatok tekintetében lehetnek minimális átfedések, de alapvetően jól elkülöníthetőek a kompetenciahatárok.
A fejlesztő pedagógus az általános IQ-val rendelkező, nem fogyatékos 3-10 éves korosztály pedagógusa. Kompetencia körébe a normál intelligenciaövezetbe tartozó gyerekekkel való foglalkozás teljesítményzavar tartozik.
A gyógytornász feladata a nyaki- és vállövi izomzat feszességének, fájdalmának oldása, a fizioterápia alkalmazása gerincferdülés és derékfájdalmak előfordulásakor. Célzott izomerősítés, egyes izomcsoportok feszességének oldása, és a műtétek utáni mobilizáció, a segédeszközök használatának megtanítása.
A konduktor a központi idegrendszeri sérüléssel élő mozgássérült személyek (2-8 éves, 1-4. osztályos gyermekek) konduktív nevelése.
Felhasznált irodalom:
Dr. Papp Gabriella (2007): A pedagógus megváltozott felelőssége az együttnevelésbenGyógypedagógiai Szemle – 35. évf. 2. sz. (2007. április–június) https://epa.oszk.hu/03000/03047/00037/pdf/EPA03047_gyosze_2007_2_114-118.pdf
Kereki Judit, Kispéter Lászlóné (2018): Családközpontúság és ágazatközi együttműködés a kora gyermekkori intervencióban. Egészségfejlesztés 59. évf.5.sz. doi: 10.24365/ef.v59i5.320 http://epa.niif.hu/02900/02987/00013/pdf/EPA02987_egeszsegfejlesztes_2018_05_034-054.pdf
