Kevéssé látom, hogy sok könnyen emészthető írás lenne erről a témáról, azonban én azt gondolom, hogy mindenképpen szót érdemel.
Ha generációm és annál idősebbek visszagondolnak gyermekkorukra, azt gondolom valamennyi magyar lakás része volt egy nagyobb kakukkos óra, egy fali naptár vagy kalendárium. Az idősebb generáció sok tagja hordott órát, aminek nagy számlapja volt, ketyegett és egyértelműen látszott mindegyik mutatója. És habár ma is figyeljük az időt, ezt nem tagadom, de a mobiltelefon hamar elsötétedő képernyőjén tekintjük meg, az okosóránkon, ahol az óra mellett 23 másik digitális adat megjelenik, vagy az absztrakt dizájnú óránkon, amiről hiányoznak a számok, vagy különlegesek a mutatói de az is lehet, hogy nincsenek is. Nem ketyegnek, nem érezzük a másodpercek lüktető ritmusát, mint a piacon vett pár száz forintos órán, amit reggelre egyféle hangos csöngésre lehetett beállítani. (Mennyire a csendbe hasító volt a ketyegésük…)
Nem csak a technika, de a természet is sokat változott. Eltűntek a váltakozó évszakok jellegzetességei, egyre nehezebb az óvodásokkal szeptembertől-novemberig az ősz jegyeiről beszélni, amikor jó, ha októberben beköszönt az ősz és szinte novemberre, télre is vált, illetve márciusban még havat lapátolunk a hóvirágok és ibolyák keresgélése helyett.
Valamint, ha összehasonlítjuk a korábbi generációkat időrendünk is sokat változott, gyakori a családoknál a háromműszakos munkavégzés, mozaik családok esetén az egyedi láthatási időszakok (egy hét anyával, egy hét apával, kéthetente ott, ünnepnapokon ott, félévente…) hogy csak néhány példát említsek a változások terén. A gyerekek is egyre több napközbeni, délutáni elfoglaltságon vesznek részt, amitől az egész hét egy rohanássá változik.
És, hogy mindez hogyan függ össze, és milyen nehézséget jelentenek gyermekeink számára?
Azon idői tájékozódáshoz való alapfogalmak, mint évszakok, hónapok, napok, napszakok, órák, percek, másodpercek fogalmi megalapozását nehezítik, amik egyben matematikai alapfogalmak is. Saját élményű megtapasztalása egyre kevesebb van az idővel kapcsolatosan. Ha a szülő erre nem helyez kiemelt figyelmet, akkor nagyon kevés gyereknél alakul ki az idővel kapcsolatos érdeklődés és spontán tanulás. Az ismeretek alapozása az óvodában megkezdődik, az iskolás években folytatódik, de otthon is érdemes erre plusz figyelmet szánnunk, mert tapasztalatom szerint az intézményekben ráfordított idő kevés, különösen azoknál, akiknél ezen ismeretek elsajátítása nehezített.
Sok konfliktust meg tudnánk előzni, ha gyermekünknek előre be tudnánk jósolni a rá váró eseményeket, a napirendben történő változásokat. Ha tudná előre, hogy mennyit kell várakoznunk az orvosi rendelőben, amikor időpontra jöttünk, de hamarabb érkeztünk. Hogy mit is jelent, hogy hamarabb, később, tegnap, holnap, holnapután? Igen ezek a fogalmak is mind ide tartoznak, amit sokszor úgy látom, hogy teljesen természetesnek veszünk, hogy gyermekünk tisztában van velük. Ha nincs, teljesen parttalan vitává válik, hogy én megmondtam, hogy ma délután karate órára kell mennünk, de a gyerek azonban állítja, hogy nem kell. Vagy sírva várja, hogy mikor megyünk már érte, mert azt ígértük, hogy ma korábban jövünk, pedig ez a mi olvasatunkban csak fél órával korábbant jelent, amikor is ő ugyanúgy már az udvari játék fázisában van, de ő már alvás után úgy gondolta, hogy ott leszünk, így kapunk egy-két csihi-puhit is, mert mást igértünk. (Az óvodás a napi tevékenységekhez köti az idő múlását, aminek az időtartamát, kereteit már megtapasztalta.) Sokszor vesszük ezeket az eseteket fölösleges hisztinek, harcoknak, amikor mi alig vártuk, hogy jöjjünk, de mégis a gyerektől rosszhangulatú fogadtatásban részesülünk. Ez néhány példa, de tényleg számos összetűzés alapja lehet az idői tájékozódás hiánya.
Különösen ott fontos ezeket az ismereteket helyre tenni, ahol autizmus spektum zavarral, hiperaktivitással, tanulási zavarokkal, tanulási nehézségekkel, elvált szülői háttérrel állunk szemben.
Mit tehetünk?
Nagy segítség lehet a gyerek számára egy saját naptár, ami minél nagyobb méretű. Ebben minden nap áthúzhatjuk milyen nap van, és berajzolhatjuk pici jelző ikonokkal, hogy mikor milyen esemény várható. Így a gyerekek is megszámolhatják, hányat kell még addig aludni. Nagyobbaknál természetesen már be is írhatjuk, hogy elolvassa. Érdemes olyat választani, ahol az év száma, a hónapok neve is fel van tűntetve.
Ezeket az idői egységeket mondókák, versek segítségével taníthatjuk meg, amit az udvaron akár ugróiskolázás közben ritmusra sorolhatunk.
Ha konkrétan az adott nap sok váratlan eseményt hoz magával, akkor lerajzolhatjuk egy A/4-es papírlapra a sematikus képét az események láncolatának, és a gyerekek ki is húzhatják, hogy mi az, ami már elmúlt. Nem kell ehhez festőművésznek lennünk a legegyszerűbb pálcika ember is megteszi.
Ugyanezt a praktikát alkalmazhatjuk egy gyermek számára unalmas programoknál is, ahol felrajzoljuk, hogy például miket kell bevásárolnunk, a gyerek segíthet a megkeresésében, és annak kihúzásában, ami már megvan. (Mintegy kipipálva a bevásárlólistát.) Ugyanígy akár egy hosszabb utazásnál is felrajzolhatjuk a várható látnivalókat, amit ha észrevesz, ki kell húznia. Itt is konkrétabb támpontokat adunk, mintha azt mondanánk, hogy délutánra ott leszünk.
Jó szolgálatot tehet, egy kid’s timer alkalmazás is a mobiltelefonunkon, vagy egy egyszerű konyhai teatojás, ahol beállíthatunk 2 percet, 5 percet, fél órát, órát, aminek leteltével történik valami, amit bejósolunk. (Pl.: indulunk a mamához). Látva, ahogy mozog a mutató a nulla felé, vagy csökken a szín a telefonon, érzékelteti az idő múlását, a végén pedig hangjelzést hallhatunk, ami telefonon választható hang.
Játékórát is érdemes beszerezni, amit kedvünkre állítgathatunk és magyarázhatunk. https://fakopancs.hu/asztali-jatekora-fabol.html
Sok helyen lehet vásárolni előre elkészített gyerek fali naptárakat is.
Úgy gondolom, hogy minden gyerekszobában jól mutat egy ilyen. Én akárhány munkahelyen voltam eddig, mindig a gyerekekre szabottan készítettem egyet, kifejezetten azokra a versekre, mondókákra utalva az ikonokkal, amit megtanultunk a napok, vagy hónapok neveihez. Szeretik a gyerekek és jó látni, ahogy egyre magabiztosabbá válnak, ahogy kapaszkodókat nyújtunk számukra ebben a nagyon zajos, mindig rohanó forgatagban. Mindamellett játékosan megalapozzuk matematikai ismereteiket is.
