Mióta dolgozom minden tanévben foglalkoztam autizmus spektrum zavarral élő gyerekekkel, de 2021-ben kezdtem el az Autizmus spektrum pedagógiája szakirányon az ismereteim bővítését, és 2023 januárjában államvizsgáztam és szereztem diplomát. Ez volt a negyedik diplomám a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon és mindenképpen szeretném megtenni tisztelgésemet és pozitív vélemény nyilvánításomat, mert rendkívül hálás vagyok, hogy a képzésen részt vehettem. Nyilván az emberek más-más életúttal rendelkeznek, nem mondom, hogy mindenkinek való ez a szakirány és ez a képzés. De azok, akik hívást éreznek magukban vagy gondolkodnak azon, hogy jelentkeznek nekik szólnak a következő sorok. Először is fontos tisztázni, hogy ha valaki tanácstalan, hogy mit akar kezdeni az életével és úgy gondolja, hogy „jaj milyen népszerű az autizmus és van pénz az ellátásukban” annak biztos, hogy nem ajánlom a képzést!!! Ez nem egy „büfészak”. Valódi elhivatottságot és alázatot igényel a szakma iránt, az érintettek iránt, a tanulás iránt és kell a nyitottság és befogadás, főleg, ha már korábban végzett valaki valamilyen gyógypedagógiai területen. Az előzetes ismereteket fontos lehet dobozba zárni és feltenni a polcra, helyette elővenni az úgynevezett „autista szemüveget” és innentől kezdve mindennap hordani. Enélkül a lépés nélkül lehetetlen a hallottakat befogadni és mélyebben elsajátítani. Ha ezt megtettük, akkor részese lehetünk:
- Egy jól átgondolt, logikusan felépített képzésnek.
- Ahol tájékozott, szakmailag kiváló oktatókkal találkozhatunk.
- Megkapjuk a maximális tudást és hiteles forrásokból származó anyagokat a sikeres vizsgákhoz.
- A szakmaiság mellett emberileg is nagyszerű személyekkel találkozhatunk, akik példaértékűek.
- A rendszerszemlélet jelen van mind a képzésben, mind a gyakorlati munkában.
- A gyakorlat során is kiváló gyakorlatvezetőkkel, mindennapi helyzetekkel és azok helyes megoldásaival találkozhatunk.
- Az elméleti ismeretek mellett sok az arra épülő gyakorlati feladat, melyek hosszú távon is jól alkalmazhatóak. Egy feladatnál sem éreztem azt, hogy fölösleges vagy használhatatlan lenne.
Aki azt gondolja, hogy ezek nélkül az információk nélkül valódi szakmai munkát végez (mert mondjuk évek óta ezt csinálja) az téved, már értem, hogy a jószándék kevés. Úgy érzem a petéből báb, a bábból pillangó lett az autizmusról való tudásomat illetően. A kötelező szakirodalmak közül már több jelen volt a polcomon és a képzés során jöttem rá, hogy én ezt nem is értettem igazán. Látni és tudni az ok-okozati összefüggéseket, hogy miért is csinálom például a napirendet vagy a tér strukturálását vagy bármely vizuális támogatást értelmes egésszé és tudatossá teszi a mindennapi munkavégzésemet. Azt egyáltalán nem állítom, hogy ettől én már bárkit tudnék támogatni és értem az összes gyermek és autizmussal élő személy működését és mechanizmusát vagy nem vétek hibákat. Nyilván a szakmaiság mellett kellenek a felmérések, intuíciók, előzetes információk és sok más ahhoz, hogy sikeres legyen a támogatás. A képzésen való részvétel a nulladik lépés, mindamellett, hogy rengeteg munkát, kitartást és összpontosítást igényel (mind a képzés, hát még a gyakorlati munka). Az első olyan képzésem, ami után azt éreztem, hogy igen most már kompetens vagyok a témában, amit lehetett az elinduláshoz megkaptam. Ez a legtöbb, amit egy képzéstől kaphat az ember. Így mindenkit, aki tanulni és fejlődni akar és ennek érdekében hajlandó alázattal időt és energiát áldozni arra bíztatok, hogy jelentkezzen és legyen részese valami nagyszerűnek és kiválónak, ami biztos, hogy szolgálni fogja a szakmai fejlődését valamint a támogatott gyermekek/felnőttek és családjaikkal való közös munka eredményességét.
Czakó Szabina
gyógypedagógus
